Friss üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt

Gyermekeim! Akit nekem ad az Atya, hozzám tartozik, „aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki” (Jn 6,37-40). Ebben az evangéliumi szakaszban szeretném értésetekre hozni, hogy mindig az Atya akaratában cselekszem, és semmit sem teszek nélküle. Azt akarom, hogy akiket nekem adott Atyám, azokat ne veszítsem el soha. Ezért mindent elkövetek, hogy gyermekeim megmaradjanak utamon, hogy elvezessem őket az örök üdvösségre. Atyám azt akarja, hogy aki hisz bennem, örökké éljen. „Én föltámasztom az utolsó napon.” Ezt az ígéretet adom nektek, most már csak rajtatok múlik, menyire akartok hozzánk költözni. Mennyire vágyakoztok eljutni hozzánk? Gondolkodtok-e az odafönt valókon, vagy könnyen belefeledkeztek a világi dolgokba? Mennyire törekedtek tanításomat követni, vagy szívesebben hallgattok más „prófétai” szóra? Tudtok imádkozni papjaimért, vagy inkább kritizáljátok őket? Vállaltok szolgálatot munkájuk megkönnyítésére, vagy elhúzódtok, és nem vesztek tudomást róluk? Munkálkodásotokkal, engem szolgáltok?

Jézus

Gyermekeim! Mindenféle bűnös ember jött hozzám, hogy hallgassák tanításomat. De a farizeusok és írástudók rossz szemmel nézték, mindezt. Egy példabeszédben (Lk 15,1-10) próbáltam megértetni velük, mit jelent az, ha egyvalaki elkallódik a juhok közül, mi mindent megtesz a jó pásztor, hogy megtalálja az elveszettet. Örömében vállára veszi, és visszaviszi az akolba. A megtalált juh sokkal többet jelent neki, mint a többi, aki nem kallódott el. Aki követ engem, megtartja tanításomat, az nyomomban jár, és nem vész el! Mégis vannak közületek olyanok, akik nem hallgatnak rám, mert úgy gondolják, hogy jó úton járnak, és nekik nincs szükségük megerősítésre. Pedig minden nap el kell jutnotok a megtérésre! Vigyázzon, aki most még áll, nehogy elessen, és ő is az elkallódók sorsára jusson! Akkor van lehetőségetek állva maradni, ha bennem maradtok, és az alázatosság gyökerével mélyen belém kapaszkodtok! Az marad állva, aki szüntelenül keresi akaratomat, és megelégszik mindazzal, amit megengedek neki, aki zúgolódás nélkül elfogadja kezemből akaratomat, és állhatatosan könyörög irgalomért saját maga, és mások számára!

Jézus   


Gyermekeim! A hűtlen intézőről szóló példabeszédem (Lk 16, 1-8) olyan valakiről szólt, aki a földi javakat helytelenül, és nem Isten akarata szerint használta. Ilyen emberre nem lehet rábízni az igazi értéket, Isten kegyelmi ajándékát sem. Az intézőnél nem az igazságtalanságot, hanem az okosságot dicsértem meg. Amikor a világ fiai el akarnak érni egy célt, akkor okosan használják a földi javakat. Ti, akik hozzám tartoztok, nektek is hasonlóképpen kellene eljárnotok a mennyei javak elérésében, mint ahogy a világ fiai teszik. Kamatoztassátok azokat az értékeket, amiket tőlem kaptatok, és ne herdáljátok el! A lelki élet adományai sokfélék, de amit nektek adtam, azért adtam, hogy használjátok, mások lelke javára! Mégis, kevesen vagytok, akik használjátok ajándékaimat, mert nem vállaljátok érte a felelősséget!  Pedig ismertek engem, csak az számít nekem, amit szeretetből tesztek! Vizsgáljátok meg lelkiismereteteket, vajon rendeltetésszerűen használjátok adományaimat? Úgy sáfárkodjatok kincseimmel, hogy mire hozzám jöttök, elmondhassam nektek: „menj be Urad örömébe!”

Jézus