Gyermekeim! (Mt24, 37-44) Hatalmas erővel kiáltok hozzátok: Virrasszatok! A mai evangéliumi szakaszban is erre hívom fel figyelmeteket. Ez a figyelmeztetés sokkal aktuálisabb, mint gondolnátok! Kit nevezek virrasztó embernek? Azokat, akik minden helyzetben készen állnak a megmérettetésre. Akik tisztán és feddhetetlenül élnek, és akik törekednek szent akaratomat elfogadni és teljesíteni. Nem is olyan egyszerű ezt megtenni. Csak annak lehetséges, aki gyakorolja a lemondás általi önmegtagadást, és így viszi saját keresztjét! Sokan még mindig nem olvasnak a jelekből, és úgy tesznek, mintha nem érzékelnének semmit. Azok, akik komolyan veszik a virrasztó imádságot, olyannak tűnnek, mint  azok az emberek Noé idejében, akik hallgattak a figyelmeztető szóra, mert amikor megérkezett a vízözön áradata, mindenkit elsodort, azokat nem, akik bemenekültek a bárkába. Ne engedjétek betörni a tolvajt házatokba! Amikor olyan dolgot engedtek meg magatoknak, amit én nem szeretnék, akkor gyenge pontjaitokon keresztül behatol lelketekbe az ellenség. Vizsgáljatok meg mindent, és szabaduljatok meg a nem kívánt dolgoktól!

Jézus



Gyermekeim! (Mt8,5-11) Vajon elmondhatom rólatok is, mint a kafarnaumi századosról, hogy „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben?”Ki tudjátok mondani, amit ő mondott: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul?” Amikor valakiért közbenjártok, mennyire működik bennetek erős hit, hogy megteszem, azt, amit kértek tőlem? Mert ha bizonytalanul, és félszegen imádkoztok érte, akkor ne gondoljátok, hogy megadtatok neki minden segítséget! Az imában alázattal közeledjetek felém, és nagy bizalom legyen szívetekben, hogy megteszek mindent, ami, fontos lehet lelkének üdvösségéért. Legyen bennetek elfogadás, és kérjétek tőlem, bármi történjen is vele, mindig a legnagyobb jót hozzam ki a történtekből. Zörgessetek, hogy megnyíljon az ajtó, de ha nem a saját elképzelésetek valósul meg, akkor is engedelmes lélekkel fogadjátok döntésemet. A hittel való kitartó imádságra megadom a gyógyulás kegyelmét, azoknak, akikért közbenjártok.

Jézus



Gyermekeim! (Mt 15, 29 – 37) Amikor a Galileai-tóhoz tartottam, fölmentem egy hegyre, és leültem. Akkor nagy sokaságot hoztak lábaim elé: sántákat, bénákat, süketeket, vakokat és mindenféle betegségben szenvedőket. Meggyógyítottam valamennyit, és amikor ezt látta a nép elámult és dicsőítette Izrael Istenét. Megsajnáltam őket, mert harmadnapja kitartottak mellettem étlen-szomjan. A tanítványok nem tudtak annyi kenyeret és halat összegyűjteni, hogy az elég legyen ennyi embernek. Miután letelepítették őket, fogtam a hét kenyeret, és a halakat, hálát adtam, megtörtem, majd tanítványaimnak adtam, ők pedig szétosztották a népnek. Először kezembe fogtam a kenyeret, azután hálát adtam mennyei Atyámnak, majd a megtöretés által szaporodott étel került kiosztásra. Ebben a cselekedetemben már előre jeleztem, hogy a kenyér az én testem, amely megtöretik a bűnök bocsánatára. Sok betegségben lévő ember megszabadult bűneiből, mert a szükséget szenvedőknek adom meg a megszaporított eledelt, hogy ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, hanem látván csodámat, megdicsőítsenek engem.

Jézus



Gyermekeim! (Mt 7, 21,24 – 27) Amikor a templomban tanítottam, mindig voltak olyanok, akik kíváncsiskodó, tőrbe csaló kérdéseket tettek fel nekem. A főpapok nem értették meg „miféle hatalommal teszem ezeket. Ki adta nekem a hatalmat ehhez?” Azonnal felismertem a kérdésük mögött rejlő indítékokat, ezért én is megkérdeztem tőlük, „Honnan volt János keresztsége?” Hosszas tanakodás után, mégis visszautasítottak engem, ezért én is megtagadtam válaszomat tőlük. Azért nem reagáltam szavukra, mert nem foglaltak egyértelmű állást kérdésemre. Nem voltak hajlandók felvállalni azt az igazságot, hogy János keresztsége a mennyből volt. Akkor miért kellett volna gondolnom, hogy elismerjék az én isteni jelenlétemet.  Még nem jött el az idő, amikor nyíltan megvallom előttük hatalmamat. Ne gondoljátok, hogy könnyű lesz hitvallást tennetek, amikor majd szorongatnak benneteket, amikor olyan kérdésekkel bombáznak titeket, amelyre nyíltan kell állást foglalnotok! Figyeljétek meg az embereket, milyen lélekkel tesznek föl nektek kérdéseket? Mikor szükséges azokra válaszolni? Legyetek okosak, és állhatatosak, amikor kérdeznek benneteket!

Jézus   

................