Égi Édesanyánk üzenete 2018. május 25-én Medjugorjéból
Medjugorje, 2018. május 25.
„Drága gyermekek! Ebben a békétlen időben arra hívlak benneteket, hogy legyen több bizalmatok Istenben, aki a ti Atyátok, aki a mennyekben van és aki engem küldött, hogy Hozzá vezesselek titeket. Nyissátok meg szíveteket az ajándékokra, amelyeket Ő szeretne adni nektek és szívetek csendjében imádjátok Fiamat, Jézust, aki életét adta azért, hogy örök életetek legyen, ahová el szeretne vezetni benneteket. A ti reményetek a Magasságbelivel való találkozás öröme legyen a mindennapi életben. Ezért hívlak benneteket: ne hanyagoljátok el az imát, mert az ima csodákat művel. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Legyetek a béke és a szeretet tanúi!
Medjugorje, 2017. május 25.
„Drága gyermekek! A Magasságbeli megengedte nekem, hogy újra megtérésre hívjalak benneteket. Gyermekeim, nyissátok meg szíveteket a kegyelemre, amelyre mindnyájan meghívást kaptatok. Legyetek a béke és a szeretet tanúi ebben a békétlen világban. Az életetek mulandó ezen a földön. Imádkozzatok, hogy az ima által az égre és az égi dolgokra vágyakozzatok, és szívetek mindent másképp fog látni. Nem vagytok egyedül, veletek vagyok és közbenjárok értetek Fiamnál. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Jelenlétem Isten ajándéka számotokra
Üzenet, 25. május 2016
Drága gyermekek! Jelenlétem mindnyájatok számára Isten ajándéka és buzdítás a megtérésre. A Sátán erős, rendetlenséget és békétlenséget akar helyezni a szívetekbe és a gondolataitokba. Ezért, gyermekeim imádkozzatok, hogy a Szentlélek vezessen benneteket az öröm és a béke igaz útján. Veletek vagyok és Fiamnál közbenjárok értetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Áprilisi üzenetét a Szűzanya a következő szavakkal kezdi: „Szeplőtelen szívem vérzik, látva titeket a bűnben.” A bűn valóság, amelynek következményeit érezzük és megéljük, úgy személyes életünkben, mint emberi kapcsolatainkban. A bűn elszakadás Istentől, az élet forrásától. Az az édesanya, aki az életet, az élet teljességét szeretné gyermekei számára, nem maradhat közömbös. Szűz Máriának édesanyai szíve van, amely érez, szenved, megbocsát, hív és arra szeretne ösztönözni bennünket, hogy felébredjünk a hitetlenség, a bűn álmából. A Szűzanya hosszan tartó jelenései Isten szeretetéről és türelméről tanúskodnak. Isten vár ránk. De az Ő várakozásának is van határa. Ezt erősíti meg Jézus is példabeszédeiben. Isten teremtette a világot és minden embert, de nem hagyott magunkra bennünket. Mária köztünk való jelenléte a jelenések által, Isten ajándéka és hívás, amely válaszunkra vár.
Szűz Mária több alkalommal is figyelmeztetett bennünket a sátán munkálkodására: „Drága gyermekek! A Sátán nagyon erős és minden erejével szeretné megakadályozni terveimet, amelyeket veletek kezdtem el… Ha imádkoztok, akkor egy kicsit sem tud ártani nektek, mert ti Isten gyermekei vagytok és Isten figyel rátok. Gyermekeim, ne féljetek, mert veletek vagyok akkor is, amikor azt hiszitek, hogy nincs kiút és a sátán uralkodik. A békémet hozom nektek. Az Édesanyátok és a Béke Királynője vagyok. A sátán erős, ezért ti, gyermekeim állhatatos imával bújjatok édesanyai szívemhez… Veletek vagyok és oltalmazlak benneteket akkor is, amikor a sátán szeretné megsemmisíteni terveimet, és megakadályozni a Mennyei Atya vágyának, itteni megvalósulását.”
A Szűzanya szavai, hívása és üzenetei nem újak, nem modernek, de nem is régiek, hanem örökkévalóak. Bár lehet, hogy nem népszerű a sátánról beszélni ebben a modern és technikailag fejlett világban, a Szűzanya azonban mégsem fél figyelmeztetni bennünket a sátán romboló tevékenységére. Legtalálékonyabb fogása az, hogy sikerült meggyőznie az embereket arról, hogy ő nem létezik. Ha a sátánt száműzzük a hitből és a teológiából, visszatér a babonában. A mai világ hemzseg a kuruzslóktól, a boszorkányoktól, a spiritisztáktól, a jósoktól, a varázslat és amulett árusoktól.
Jelentős VI. Pál pápa 1972. november 15-én mondott beszéde, amelyben rámutat a Gonosz jelenlétére, és azt írja, hogy a Gonosz többé már nem, nem létező, hanem erős hatalom, élő szellemi lény, aki romlott és romlást okoz.
„A sátán működése sokban különbözik – mondja Pió atya – a kegyelem működésétől: a kegyelem megszentel és megvigasztal, míg a sátán kínoz és békétlenné tesz… És nem szabad jó-szándékúan gondolkodni arról, ami mellett az ördög kitart: csak az, aki kivonja magát, az fog győzni. El kell távolítani a félelmeket, a bennünk elferdült gondolatokat és együttérzéseket, amely a lelkünkben csak gőgöt lát, csak kicsi alázatot, elesést, bűnös szenvedélyt, mert ez a sátán csapdája, amely célirányosan, gondosan van elhelyezve, hogy a jó és erényes lélek elveszítse a bátorságát, előidézve azt, hogy megálljon a szeretet útján.”
Az Újszövetségben olvashatjuk, hogy a sátán egyszerre szörnyű és gyenge, hatékony és legyőzött, hatalmas és rémisztő, szabad és rab, hajthatatlan és alázatos. Már Jézus egyszer és mindenkorra legyőzte, de a vereségének mindent átfogóvá kell válnia, azon emberek által, akik az Úr útján járnak.
A győzelmet hozó fegyver ugyanaz mint, amit Jézus a pusztában használt, amikor megkísértette az ördög. Ez pedig az imádság, a böjt és az Atyának való feltétel nélküli engedelmesség. Az ima az Istenbe vetett bizalom és ráhagyatkozás kifejezése, ígéreteibe való bizonyosság, saját gyengeségünk és az Ő mindenhatóságának tudata. A Szűzanya már sok év óta a sátán elleni harcban ezekre a fegyverekre emlékeztet bennünket.
Vegyük komolyan a Szűzanya hívását, hogy megélhessük gondolatainkban, szívünkben és életünkben Jézus győzelmét.
Imádság
Szűz Mária Hozzád fordulunk, aki eltapostad a kígyónak, az ember és az egész emberi nem ellenségének fejét. Szeretnénk imádsággal és hittel édesanyai szívedhez bújni, hogy Jézus győzelmének részeseivé lehessünk és így tanúivá Jézusnak, aki keresztjének erejével legyőzte az ördögöt. Te, Édesanyánk, aki hű maradtál Istenhez a legnagyobb kísértések idején is, légy velünk, járj közben értünk Fiadnál. Különösen neked ajánlom Édesanyám azokat a lelkeket, akik most súlyos kísértéseket élnek át. Anyai szíveddel tekints azokra, akiket a kétségbeesés és az öngyilkosság kísért. Ne szűnj meg közbenjárni családjainkért, akiket békétlenség és veszekedés kísért. Könyörögd ki szívünk és családjaink számára az oly szükséges békét. Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea
Imádkozzatok és higgyetek az ima erejében!
Üzenet, 25. május 2015
Drága gyermekek! Ma is veletek vagyok, és örömmel hívlak mindnyájatokat: imádkozzatok és higgyetek az ima erejében. Gyermekeim, nyissátok meg szíveteket, hogy Isten betöltsön benneteket szeretetével és örömmé váljatok mások számára. Tanúságtételetek erőteljes lesz, és mindaz, amit tesztek Isten gyengédségével lesz átszőve. Veletek vagyok és mindaddig imádkozom értetek és a megtérésetekért, amíg nem teszitek Istent az első helyre. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
A Szűzanya üzeneteiben sok-sok alkalommal hív bennünket az imára. Ő édesanyaként jól tudja, hogy csakis az imádság tart meg minket az Úrral való élő kapcsolatunkban. Jó felidézni néhány alkalmat, amikor azért hív bennünket imára, hogy élővé tegye, felébressze bennünk az imára, vagyis az Istenre való vágyat: „Drága gyermekek! Ma mindnyájatokat imára hívlak. Drága gyermekeim, ima nélkül, nem tudjátok érezni sem Istent, sem engem, sem a kegyelmet, amelyet adok nektek… Arra hívlak benneteket, hogy imádságotok az Úrral való örömteli találkozás legyen. Mindaddig nem tudlak vezetni benneteket, amíg ti magatok nem érzitek meg az imádság örömét... Mindaddig nem tudjátok megérteni, mekkora értéke van az imának, amíg ti magatok nem mondjátok: ez az imádság ideje, most semmi más nem fontos nekem, egyetlen személy sem, Istenen kívül.”
A Szűzanya vágya az, hogy élővé tegye az Istennel való kapcsolatunkat. Jézus egyetlen dolgot kért a tanítványaitól, mégpedig, a hitet. A hitet táplálni, megtartani és ápolni kell. A hit kapcsolatban van az imával. A hit elvesztése az ima elmulasztásával kezdődik. Aki már többé nem imádkozik, hitetlenné vált. Nem abban az értelemben, hogy nem ismeri el Istent, hanem egyszerűen azért, mert elhagyta azt a területet, ahol megvalósul a Vele való közösség. Az Isten, aki nincs jelen az imában, irreálissá és távolivá lesz. Eszmeként vagy távoli Istenként marad meg az elménkben. Ha nincs ima, akkor Isten többé már nem érinti meg szívet és nem tud működni.
A lelki élet mesterei mind egyetértenek abban, hogy az ima nehéz és erőfeszítést igényel. Az egyházatyák szerint az ima a legnagyobb tudomány. Szent Pál is mondja „azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni”. Imádkozni, imádkozva lehet megtanulni. Sokan nem találják meg az ima lényegét, ezért feladják. Mások elhagyják az imát, mert próbálkoztak ugyan, de „belátták”, hogy az ima felesleges és haszontalan. A keresztények többsége megtalálja azokat az okokat, amelyekkel igazolja az imádság elmulasztását, pl. időhiány, gyors életritmus, életnehézségek, a megfelelő csendes hely hiánya. Így az ima az „ájtatos emberek” „luxus” tevékenységévé válik, akiknek „úgy sincs más dolguk”.
Mindezek ellenére az emberben megmarad az imára való vágy és szükséglet igénye. Az Istenről szerzett tudás kevés, nem elég. Ki kell alakítanunk az Istennel való kapcsolatunkat. A tanítványok is, Jézust látva rádöbbenek arra, hogy addig szinte nem is imádkoztak vagy nem is tudták mi az ima. Jézus maga is imádkozik, és arra hívja tanítványait, hogy vele együtt imádkozzanak. A Tábor hegyén Jézus imája után megnyílt az ég és az Atya hangja hallatszott. A Getszemáni kertben Jézus hívja a három apostolt: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22, 40). A feltámadás után az apostolok egy szívvel és állhatatosan együtt imádkoznak Máriával, Jézus anyjával – a Szentlelket – Jézus ígéretét várva. Mária kezdettől fogva az Egyházzal imádkozik. Az ima által belépünk Jézus és Édesanyja szeretetének közösségébe. Csakis az imádság által maradhatunk élő kapcsolatban a Lélekkel, amely átjárja az Egyházat. Az a keresztény, aki nem imádkozik, nem hallhatja meg, nem tudja érzékelni a Szentlélek indításait.
Az igazi keresztények imája elválaszt bennünket önmagunktól, megtisztítja tekintetünket, meglátjuk a világ ínségét, és imánkat kiterjeszthetjük mindazokra, akikkel az Úr azonosítja önmagát, ők ugyanis a legkisebbek, az elnyomottak, az utolsók, az eltévelyedettek, a szenvedők.
Imádságunk megvizsgálása céljából jó megkérdezni önmagunktól: átjárja-e az ima mindennapjaimat, gondolkodásomat és cselekedeteimet, és Isten szemével látom-e az embereket? Ha ima nem változtat meg engem, akkor nem emelkedett a felszín fölé, valahol kívül maradt. Ha másoknak csak az árnyoldalát és a gyengeségét látjuk, akkor nem úgy látjuk, ahogyan Isten szemléli őket. Az ima lényege abban áll: megengedjük Istennek azt, hogy megragadjon bennünket, átalakítsa értelmünket és szívünket, megtisztítsa szemünket, hogy jól lássuk a teljes valóságot.
Imádság
Szűz Mária, a hit és az imádság Édesanyja! Te állhatatosan imádkoztál az apostolokkal együtt az utolsó vacsora termében, várva Jézus ígéretét. Egész életed imádság és önátadás volt. Egész életedet két szóra alapoztad: Íme, az Úr szolgálóleánya és Legyen nekem a te igéd szerint. Mindvégig hűséges és állhatatos maradtál. Köszönjük neked, hogy ma sem hagysz el bennünket, hanem keskeny, de az életre vezető utakon szeretnél vezetni minket. Tőled szeretnénk megtanulni imádkozni. Veled szeretnénk imádkozni. Szeplőtelen édesanyai Szíved által taníts bennünket önátadásra és arra, hogy életünket és minden napunkat Isten kezébe helyezzük. Közbejárásod által az isteni kegyelem ébressze és tegye élővé bennünk mindazt, ami elszunnyadt és élettelen bennünk, de Istentől származik. A te kezedbe helyezzük önmagunkat, családunkat, közösségünket, az Egyházat és az egész világot. Ámen.
fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea
Meghívás az új életre
Üzenet, 25. május 2014
“Drága gyermekek! Imádkozzatok, és legyetek annak tudatában, hogy Isten nélkül por vagytok. Ezért fordítsátok gondolataitokat és szíveteket Isten és az imádság felé. Bízzatok az Ő szeretetében. Gyermekeim, Isten lelkében mindannyian meghívást kaptatok, hogy tanúságot tegyetek. Gyermekeim értékesek vagytok, és a szentségre, az örök életre hívlak benneteket. Ezért legyetek annak tudatában, hogy ez az élet mulandó. Szeretlek titeket, és a megtérés új életére hívlak benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
A Szűzanya üzenete első látásra jól ismertnek tűnhet, olyannyira, hogy könnyen félre is dobhatjuk. Valóban, a Szűzanya nem mond semmi újat. De, vajon azt, ami már jól ismert számunkra, komolyan vesszük-e, elfogadjuk-e? A Szűzanya szükségét látja a szüntelen ismétlésnek, hogy a számunkra jól ismertet újjá tegye. Égi édesanyánk látja és tudja, hogy a számunkra jól ismertet nem váltottuk valóra életünkben, ezért ismétel, beszél, hív. A Szűzanya jelenéseinek értelme abban áll, hogy emlékeztessen bennünket arra, amit már tudunk, azért, mert úgy élünk, mintha nem tudnánk.
A Szűzanya, égi édesanyánk nem szűnik meg az ég felé, vagyis Isten felé vonzani bennünket. Ezért mondja: „Fordítsátok gondolataitokat és szíveteket Isten és az imádság felé.” Ő jól tudja, milyen csodák történnek a szív megnyílásakor. Mária „megnyitotta szívének ajtaját”, hogy az Ige Testté lehessen, lehetővé téve így „az új teremtést” – leszállva az égből a földre – egyesül Isten és ember.
Isten „új születést” kínál számunkra, amelyre hivatottak vagyunk, de csakis saját beleegyezésünk révén, Mária példája szerint. Ahhoz, hogy igazi megújulás történjen bennünk, szükséges a szív beleegyezése, amely által Isten elfogadása vagy elvetése történik. Isten, aki a szeretet tiszteli teremtményeinek szabadságát és úgy ajándékozza magát nekünk, mint az, aki lehajol lábunkhoz, hogy rabszolgaként megmossa azt. Fel akar emelni és szabaddá akar tenni önmagunktól, logikánktól és gondolkodásmódunktól, amely halálba és nem az igazi, új életbe vezet.
Ha ideálként tekintünk arra, akire vágyakozunk, égi Édesanyánkra, akkor nem járhatunk máshogyan ezen a földön, csak úgy, mint Ő. Istennek kimondott „igenjével” beleegyezett „élete elvesztésébe” Jézus logikája szerint: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10, 39). Kész volt a hitben járni, azon az úton, amelyen Isten vezette. Jézus édesanyjának élete Istennel való út volt. Végigjárta hitünk útját. Hittel teljes életében találkozunk: meglepetéssel, csodálkozással, gondolkodással, csodálattal, akadállyal és zavartsággal is. Hinni azt jelenti, járni, remélni, elesni és felállni. Azt jelenti úgy élni, mint a vándor, aki nem tudja hol fog ma aludni és azt sem, hol fog holnap enni. Hitben élni fárasztó és kínos, mint sötét éjszakában járni. A hit útján Isten nem ígér mást, mint hűségét és jelenlétét. Isten a legtöbbet adja, önmagát és ez a legszükségesebb számunkra. Rajtunk áll, hogy hűségesek akarunk-e maradni Istennek adott ígéretünkhöz. Isten sohasem csapta be azt, aki benne bízott.
Míg a földön élünk szükségünk van a hitre és a reményre, úgy, mint hajókra, amelyek hordoznak bennünket. Amikor majd színről-színre meglátjuk Istent, nem marad más csak a szeretet, az élet teljessége és a szépség, amelyre szomjazunk. Ha lesz bátorságunk a hit útján járni, meg fogjuk tapasztalni Isten ígéreteinek és ajándékainak igaz voltát. Így válunk szeretetének és mindenhatóságának tanúivá.
Könyörögjünk
Szűz Mária könyörögd ki számunkra a kegyelmet, hogy a te szemeddel szemléljük Krisztust, hogy szíved szerint tudjuk e világra szülni, amely éhezik Istenre és szüksége van Rá. Imádkozd ki számunkra a kegyelmet, hogy ki tudjunk tartani útjainkon, akkor is, ha ezek az utak saját Kálváriánkra és halálunkhoz vezetnek. Járj közben értünk, Szűz Mária, hogy Isten kegyelme által új teremtményekké váljunk. Imádkozz velünk és értünk, hogy életünk folyamán mi is megélhessük, hogy Isten a régiből újat teremt, beteljesíti a várakozást, szegénységünkből, sikertelenségünkből és a semmiből tökéleteset alkot. Könyörögd ki számunkra a hitet, amely által lényünk – minden várakozásunkat felülmúlóan – megújul. Ámen.
fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea
