Szűz Mária a dicsőségből jön, és abból a lelki valóságból szól hozzánk, amelyben él és ahová szeretné, hogy majd mi is megérkezzünk. Utunkhoz hasonló utat járt be. Meghívása és Istennel való kapcsolata hitéből forrásozott. Az angyali üdvözletre kimondott „igenje”, amely számára is meglepő és nagy kihívás volt, Isten szeretetének és irgalmának eszköze lett. És most üzenetével, amellyel hozzánk fordul, Isten szeretetét hozza el nekünk. Mária az Úr szolgálóleánya, teljesen aláveti magát Isten akaratának és kész beteljesíteni azt életében. Helyet ad Istennek, hogy csodát tehessen. Mária „igenjével” lehetővé tette Isten e világra való eljövetelét. Így új Éva lett. Az első Éva pusztulást és szenvedést hozott, Mária, az új Éva engedelmességével feloldotta azt a csomót, amelyet engedetlenségével Éva kötött. Mária szíve olyan hely, ahol Isten lakik. Mária által Isten hozzánk jön és változásra, megtérésre és hitre hív.

Máriának is a hit útján kellett járnia. Életében semmi csodás dolog nem történik. Sok nehézséget és szorongattatást kellett elviselnie és megélnie: amikor szállást keresett születendő Fiának, az Egyiptomba való meneküléskor, a tizenkét éves Jézus keresésekor, amikor nyilvános fellépésekor aggódva szeretné haza vinni Fiát a családba és a végén bátran áll Fiának keresztje alatt. Isten semmitől sem kímélte meg. Fiával együtt kitartott a kereszt sötétségében. Nem menekült el és nem adta fel.

Máriában, Jézus és a mi édesanyánkban egy közülünk való asszonyt ismerünk fel. Megtapasztaljuk Őt úgy, mint, aki mellettünk áll és harcol értünk. Minden jelenése, minden üzenete és szava arra irányul, hogy meghalljuk és komolyan vegyük Őt. Nem kiabál, nem tolakszik, nem erőszakos, hanem állhatatosan és halkan, szeretettel hív.

Sokan megtapasztalták segítségét és közbenjárását. Megélték azt, hogy Szűz Mária kioldotta bajaik és nehézségeik, emberi kapcsolataik csomóját, lelkük, valamint hibáik és a bűneik rabsága okozta csomókat.

Édesanyaként azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Tudja azonban, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a bűn sötétségéből, a pusztulásból és a rosszból a világosság, a jóság és Isten felé fordulunk.

Megtérni azt jelenti, elfordulni bűneinktől, hátat fordítani a pusztulásnak, és szívünkkel Isten felé fordulni, aki a mi egészségünk, békénk, győzelmünk és életünk értelme. Megtérni ugyanakkor azt is jelenti, hinni Jézus szavaiban és ígéreteiben: Isten országa közel van. Hinni Isten Országában azt jelenti, hinni abban, hogy Istenben minden újjászülethet, megújulhat, jóra fordulhat, még maga a halál is. Amikor a bűn, a rossz, a csalás mellett döntünk, arra az útra lépünk, amely a halálba vezet, amelyen nem találhatunk sem békét, sem életet.

Megtérni azt jelenti, végleg hinni Isten szeretetében, amelyet Fiának édesanyja által ad nekünk.

Imádság

Szűz Mária, köszönjük, hogy nem mondasz le rólunk. Köszönjük édesanyai türelmedet és szeretetedet, amelyet szívünkbe szeretnél árasztani. Köszönünk neked minden szívet, amely megnyílt és megtapasztalta annak az életnek új voltát, amelyet Isten ad. Köszönjük neked hitből fakadó engedelmességedet. Könyörögd ki számunkra a szív nyitottságát, hogy felismerhessük Isten akaratát és beteljesíthessük életünkben. Tőled szeretnénk tanulni. János apostol példája szerint, aki ott állt a kereszt alatt, szeretnénk „házunkba fogadni”, és tőled tanulni hinni, élni és szeretni. Ámen.

M.M

fordította: Sarnyai Andrea

Harcoljatok a kísértések ellen!

 

Az evangéliumokban gyakran találkozunk azzal, hogy Jézus sok megkötözött emberből kiűzi az ördögöt. Jézus a gonosz lélek kiűzésének feladatát már attól a pillanattól apostolaira bízta, hogy meghívta őket követésére. Ez az egyház feladata ma is. Ennél azonban még fontosabb elkerülni az ördögi kísértéseket és cselvetéseket.

A Katolikus Egyház Katekizmusában a következőket olvassuk: „Ősszüleink engedetlen döntése mögött egy istenellenes, kísértő hang áll, mely irigységből taszította őket a halálba. A Szentírás és az Egyház hagyománya ebben a lényben egy bukott angyalt lát, akit Sátánnak vagy ördögnek nevez…” (KEK 391). Ez az Egyház tanítása a kezdetektől fogva.

A II. Vatikáni Zsinat után hét évvel VI. Pál pápa a Szent Péter téren egész beszédét annak szentelte, hogy megerősítse a Sátán létezésének tényét. Többek között ezt mondta: „Mire van leginkább szüksége az Egyháznak? Ne csodálkozzatok azon, ha válaszom túl egyszerűnek, babonaságnak, vagy valótlanságnak tűnik számotokra: az egyik legnagyobb szükséglet a gonosz vagyis, ahogyan hívjuk a sátántól való védelem… szörnyű valóság: misztikus és borzasztó.”

II. János Pál pápa 1987. május 24-én az olaszországi Pugliában, a közismert Szent Mihály arkangyal kegyhelyen tett látogatása alkalmával szentbeszédében a következőket mondta: „Ez a harc a sátán ellen, amelyet Szent Mihály arkangyal alakja jelenít meg, ma is aktuális, mert az ördög ma is él és működik a világban. Valóban a rossz, amely a világban van, a rendetlenség, amelyet a társadalomban látunk, az ember következetlensége, belső szétszakítottsága, amelynek áldozatává is vált, nem csak az áteredő bűn következménye, hanem a sötét sátáni erők működésének hatása is.”

Az ördög, a rossz működik a világban és az emberben is. Az ördög erősebb és intelligensebb az embereknél. Ezért nem tudnak tőle szabadulni az emberek. A világ kezdetekor az ember hitt a Gonosznak, és átadta az uralmat az ördögnek a világ fölött. Ezért a gonosz „e világ fejedelme”. De Jézus kiűzte a Gonoszt a világból, elvette tőle a hatalmat, és elhozta a világba Isten országát. A sátán országa haldoklik, elítéltetett. Ebben a megtévesztésben, csábításban felhasználja a világ szerkezetét, és a már megkísértett embereket.

Az ember megkísértetett, bűnbe esett, és magától nem tud kiszabadulni abból. Az embert csak olyan valaki tudja megszabadítani, aki nem rabja a Gonosznak, aki erősebb nála. Egyetlen ember sem tudja ezt megtenni, csak Isten. Jézus Krisztusban ez megtörtént.

A Szűzanya ebben az üzenetében kifejezetten beszél a rossz, és a Gonosz megkísértéséről. A Gonosz és a rossz mindig kívánatosnak, vonzónak és ígéretesnek mutatkozik. Pontosan úgy, ahogyan Ádámmal és Évával történt a világ teremtésekor. „Az asszony látta, hogy a fa gyümölcse élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére” (Ter 3,6). Ugyanez történik velünk ma is, ha átengedjük magunkat a kísértésnek, amely megtéveszt és tönkretesz, üressé teszi lelkünket és szívünket.

Ezért a Szűzanya édesanyaként figyelmeztet bennünket: „Ti, gyermekeim imádkozzatok és harcoljatok a kísértések és minden rossz terv ellen, amelyet a modernizmus által az ördög kínál nektek.”

 

Nincs más eszköz, és nincs más út Istenhez az imádságon kívül. Ezért Szűz Mária fáradhatatlanul ismétli: „Legyetek erősek az imában”.

Hallgassunk Égi Édesanyánk szavára, hogy Istené lehessünk és maradjunk, hogy megtapasztalhassuk az élet teljességét, amelyet Jézus ajándékoz nekünk.

Imádság

 

Szűz Mária, Te, aki szívvel és testtel, a Szentlélek erejéből méhedben fogantad Isten Igéjét, járj közben értünk, hogy megmenekülhessünk és ellenállhassunk a Gonosz cselvetéseinek. Te, Szent Szűz, aki eltapostad az őskígyó fejét, imádkozz értünk, hogy meg tudjuk nyitni szívünket Jézus előtt, és így előre haladhassunk a megtérés útján, valamint a kegyelemben és bölcsességben való fejlődésben, amely Istentől érkezik.

 

Édesanyánk, neked ajánljuk mindazokat, akik rabságban élnek, akik engedtek a Gonosz csábításának, és így megkötözötté váltak. Közbenjárásoddal szabadítsd ki őket a sátáni hatás alól, hogy szabad szívvel élhessenek Istenért és embertársaikért. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea

MENJETEK EL GYÓNNI!

“Drága gyermekek!

Újra hívlak benneteket: úgy kezdjetek el harcolni a bűn ellen, ahogyan ezt az első napokban tettétek, menjetek el gyónni és döntsetek a szentség mellett.

Isten szeretete általatok fog kiáradni a világra, béke uralkodik majd szívetekben és Isten áldása tölt be benneteket. Veletek vagyok és fiam, Jézus előtt közbenjárok mindnyájatokért.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.” (2014. március 25.)

A Szűzanya egyik első međugorjei üzenetében így szól: „Béke, békének kell uralkodnia az ember és Isten között és az emberek körében.” A békéhez szükséges megteremteni bizonyos feltételeket. A béke Isten ajándéka. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, elő kell készíteni szívünket. A bennünk, közöttünk és Istennel való békénk első feltétele a szentgyónás.

Idézzük emlékezetünkbe a Szűzanya szentgyónásra hívó üzeneteit: „Ma gyónásra hívlak mindnyájatokat, akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok… Az Istennel való kiengesztelődésre hívlak benneteket! Arra hívlak titeket, hogy úgy nyissátok ki szívetek ajtaját Jézusnak, ahogyan a virág kinyílik a napfény hatására. Gyermekeim, nem tudjátok megvalósítani a békét, ha nem vagytok békességben Jézussal… A szentgyónás legyen megtérésetek első cselekedete, és azután, drága gyermekeim döntsetek a szentség mellett. Megtérésetek és a szentség melletti döntésetek még ma és ne holnap kezdődjön el… Gyermekeim, a szentgyónás által nyissátok meg szíveteket Istennek… Ebben a nagyböjti időben nyissátok meg szíveteket Isten irgalmára. A Mennyei Atya mindnyájatokat ki szeretne szabadítani a bűn rabságából. Ezért, gyermekeim használjátok ki ezt az időt és a gyónásban, az Istennel való találkozás által hagyjátok el a bűnt és döntsetek a szentség mellett… Drága gyermekek! A lemondás, az ima és a bűnbánat ezen idejében újra hívlak benneteket: Menjetek, gyónjátok meg bűneiteket, hogy a kegyelem megnyissa szíveteket és engedjétek, hogy megváltoztasson benneteket.”

Ezek a hívások édesanyai szívből szólnak hozzánk. Egyszerűek, de követelményeket állítanak elénk. Ezekben a hívásokban azt a mély édesanyai vágyat fedezzük fel, hogy életünk teljes és igazán boldog legyen. A Szűzanya üzeneteiben imára is hív, abban a reményben, hogy meghalljuk szavait és életre váltjuk azokat.

Az embernek a legnehezebb elismernie azt, hogy bűnös. Az ember Istenhez való visszatérésének feltétele annak felismerése és beismerése, hogy bűnös. Az ember képességeivel és erejével nem tudja megérteni és elviselni a bűnösség érzését. Bűnösségünk megértése és elfogadása a Kegyelem ajándéka. Ha őszintén tekintek Isten fényébe, mindig fogok találni olyan „dolgokat” önmagamban, amelyek nem Istenben és Istenért vannak, nem a szeretet szolgálatában állnak. Nehéz meggyónni bűneinket, különösen gőgünk miatt. Nem elég egyes bűnöket meggyónni. Ez kevés. Fontos elhagyni a bűnt.És ez a probléma. Ha valaki megállna a bűnök meggyónásánál, akkor az nem lenne szentség. A gyónás szentségének lényege a bűnbánat, a megújulás, a megtérés, az új élet kezdete. A szentgyónás szentsége egyenesen gőgünk gyökereibe talál. Minden bűn gyökere a büszkeség és a gőg: elég vagyok önmagamnak, jogom van önmagamhoz, van jogom gyűlölni és van jogom a vágyaimhoz, az életemhez és a halálomhoz. És az ember lelke és teste beteg a büszkeségtől. Az ember éppen gonoszságában akar olyan lenni, mint az Isten. A paptestvér előtt való gyónás mélyen megalázó. Fáj, lealacsonyít, erősen bántja, mélyen eltalálja az ember büszkeségét. Bűnösként állni a testvér előtt olyan szégyen, amely szinte elviselhetetlen. A gyónásban szégyenteljesen meghal a régi ember, hogy megszülethessen az új ember. Jézus felvitte a keresztre a bűnös szégyenteljes halálát és így váltott meg bennünket.

A testvér előtti konkrét bűn meggyónásában nagy fájdalommal, szégyenteljes módon meghal a régi ember. Mivel ez a megalázás annyira fájdalmas, hogy újból és újból azt gondoljuk, hogy kikerülhetjük a testvér előtti gyónást. Szemünk annyira megvakult, hogy többé már nem látja az ígéretet és ennek a megalázottságnak a gyönyörűségét. Senki más, csakis Jézus Krisztus az, aki nyilvánosan elszenvedte helyettünk a bűnös szégyenteljes halálát. Így egyedül a Jézus Krisztussal való közösségünk vezet a gyónáson keresztül a szégyenteljes halálba, hogy valóban részesüljünk keresztjében. Krisztus keresztje megsemmisít minden gőgöt. Nem találhatjuk meg Jézus Krisztus keresztjét, ha félünk elmenni arra a helyre, ahol azt megtalálhatjuk, vagyis oda, ahol nyilvánosan meghal a bűnös. Elutasítjuk keresztünk hordozását, ha a szentgyónásban szégyelljük magunkra venni a bűnös szégyenteljes halálát. A gyónásban elfogadjuk a keresztünket. A testvér előtti mély testi-lelki fájdalmas megalázottságunkban, amely Isten előtti megalázottságot is jelent, úgy tapasztaljuk meg Jézus Krisztus keresztjét, mint üdvösségünket és boldogságunkat. Meghal a régi ember, de Isten aratott győzelmet fölötte. Így már részünk van Krisztus feltámadásában és az örök életben.

A szentgyónásban átlépünk az új életbe. Ott, ahol gyűlölik, beismerik és megbocsájtják a bűnt, ott megszakad a múlttal való minden kapcsolat. „A régi elmúlt.” És ott ahol szakítanak a bűnnel, megtérés történik. A gyónás megtérés és újjászületés. Krisztus valami újat kezdett el velünk.

A szentgyónásban átlépünk a biztonságba. Hogyan lehetséges az, hogy a bűnök megvallása könnyebb Isten előtt, mint a pap előtt? Isten szent és bűn nélkül való. Ő igazságos, a rossz ítélőbírója és minden engedetlenség ellensége. A pap viszont bűnös, ahogyan mi is. Ő saját életéből ismeri a titkos bűn éjszakáját. Nem könnyebb-e utat találnunk a paphoz, mint a szent Istenhez? Ha nálunk fordított a helyzet, meg kell kérdeznünk, nem csaptuk-e be gyakran magunkat bűneink Isten előtti meggyónásával? Nem gyóntunk-e meg bűneinket sokszor magunknak és nem bocsátottunk-e meg önmagunknak? Nincs-e számos vereség és erőhiány keresztény engedelmességünkben és ennek vajon nem az, az oka, hogy önmegbocsátásban élünk és nem bűneink valódi megbocsátásában? Az önmegbocsátás soha sem tud elvezetni bennünket a bűnnel való szakításhoz. Csak Isten Igéje tudja ezt megtenni, amely megítél és kegyelmet oszt. Ki biztosít bennünket arról, hogy a bűn beismerésével és a megbocsátással nem vagyunk magunkra hagyatva, hisz, itt az élő Isten? Ezt a biztonságot Isten a testvér által ajándékozza nekünk. A testvér leleplezi az önámítást. Aki meggyónja bűneit a testvér előtt, az tudja, hogy nincs egyedül, a testvér valóságán keresztül Isten jelenlétét éli meg. Ha gyónáskor egyedül vagyok, minden sötétségben van, de a testvér előtt a bűnnek ki kell lépnie a fényre. Mivel a bűnnek láthatóvá kell lennie, jobb, ha ez ma, a testvér és közöttem történik, mint a fényben az ítélet napján. Kegyelem, hogy be merjük ismerni bűneinket testvérünknek.

A feltámadáshoz a kereszten át vezet az út, a régi ember szégyenteljes halálán át a gyónás szentségében. Nem tudunk feltámadni, ha nem vagyunk készek meghalni. Az ilyen haláltól való félelem miatt az ember abba a veszélybe kerülhet, hogy a szentgyónásban is megpróbálja igazolni, felmenteni önmagát. A szentgyónásban fontos megengedni Istennek, hogy Ő igazoljon, mentsen fel bennünket. A szentgyónás lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a Mennyei Atya szeretetét. A gyónásban újra megtapasztalhatjuk a bűneinkből való feltámadást.Mert a bűn zsoldja a halál, a szentgyónás pedig új élet, amelyet Isten ad. Ez azt jelenti, hogy megtapasztaljuk és halljuk az Atya szavait: „Ez az én fiam, leányom halott volt, most pedig él.”

A bűn olyan lelki valóság, amely szembe állít bennünket Istennel. Ha az ember eltávolodott Istentől és az Ő világosságától, akkor a bűne is láthatatlan valósággá válik, amely mérgez és öl. Isten nélkül lelki sötétségben élünk. A bűn pedig fél a világosságtól, így mérgezi a teljes emberi életet. A gyónás által a szív sötétségébe árad az evangélium világossága. Amikor a bűn a gyónás által kilép a fényre, világosságra kerül,hatástalanná válik. A kimondott és beismert bűn elveszíti erejét a szentgyónás által.

Merjünk meghalni önmagunknak, hogy Krisztus feltámadása által az élet teljessége lehessen osztályrészünk. VI. Pál pápa az alázat és öröm szentségének nevezte a szentgyónást. Fontos, hogy alázattal elismerjük nyomorúságunkat, hogy megtapasztalhassuk a megbocsátás örömét. A megbocsátás azonban nemcsak a mi örömünk, hanem mindenekelőtt Isten öröme afelett, hogy visszatértünk hozzá.

Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya vezessen el bennünket Krisztus életének teljességére.

Imádság

Szűz Mária neked szentelem mindazt, amit még nem ajánlottam fel, amit nem adtam neked, vedd el, kérlek, édesanyám. Érintsd meg, tisztítsd meg és győzd le bennem azt a félelmet, amelynek nem is vagyok tudatában. Magamhoz szeretnélek venni, lényem legmélyébe, úgy, ahogyan János apostol, amikor hallotta a keresztre feszített Jézus rendelkezését: Fiú, íme a te édesanyád! Úgy öltöztess önmagadba, ahogyan a Szentlélek árnyéka borított be Téged. Ámen.

fra Ljubo Kurtović